Anyukámmal mentünk be a rendelésre kocsival. Ő vezetett, nem volt forgalom, tehát még nyugis is volt a reggel, már 6:10-re odaértünk. (Anya extra biztonsági játékos :))) Miután megérkeztünk nagyot nézett ránk a portás.
- Nem engedhetem be önöket, mert csak 7:00-től van betegfelvétel.
- De nekünk a doktor úr mondta, hogy 6:30-ra jöjjünk.
- Jó, akkor felhívom, mit mond.
Visszalép a portásfülkébe, tárcsáz, beszél, majd ránk néz:
- Ő azt mondja, nem beszélt senkivel semmi ilyesmit, de ha már itt vannak, menjenek fel. Fehér üveges ajtó a folyósó végén, csöngessenek.
Lift, emeletre fel, csöngetnénk, de valaki jön kifelé és beenged. Rögtön ideges leszek és a gyomrom sem fáj annyira (máskor ez mindig fordítva van, rögtön befájdul :))). "Ha ez a férfi beengedett, akkor honnan fogja tudni az orvos, hogy már itt vagyunk? Vagy ha ez a férfi volt a doki, akkor pedig mondani kellett volna, hogy kik vagyunk... de zöld ruha van rajta, nem orvosi köpeny... hátha nem az. Akkor majd köhögök hangosan." És közben, mintegy varázsütésre elkezd NEM FÁJNI a gyomrom. Ettől még inkább feszült leszek: "azt fogja gondolni, hogy szimulálok, hogy feleslegesen kértünk sürgősséget, hogy tekintsen el az időpont kéréstől" - és közben erőltetem a köhögést, olyan vagyok lassan, mint egy 10 éves, aki így akarja megúszni az aznapi matek dolgozatot.
Anyukám megsimogatja a hátam:
- Izgulsz?
- Igen - felelem - ráadásul most nem is fáj annyira. És mi lesz, ha....
- Jöjjön be! - szakít félbe egy mély hang a rendelő felől. Egy életem, egy halálom, belépek.
A szobában egy magas "mosolygós mackó" fogad.
A gépek még le vannak takarva, zöld leplek alatt várják a műszakkezdést, a számítógépe is lassan indul. Felveszi az adataimat (nagyon gyorsan gépel, pedig biztos van asszisztense is), meghallgatja a panaszaimat és végül ultrahanggal is megnézi a gyomromat. No meg a pici babát. Mosolyog:
- Ez még egy igen pici baba. No, szerencsére én nem látok semmi olyasmit az ultrahangon, ami gondot okozhatna, kismamákat pedig nem szívesen tükrözünk - szinte hallani lehet a követ, ami leesik a szívemről - vegyen maalox-ot vagy almagél-t. Mind a kettő gyomorvédő, egyik sem szívódik fel és nem árt a babának. Egy-egy kanállal kell bevenni étkezés előtt és után is. Az akkor egy védőréteget fog képezni a gyomrában és nem lesz annyira érzékeny.










Úgyhogy mindenféle gyomorfájás és nem evés ellenére: JIPPI!!! :)))
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.