Azt utálom a legjobban, mikor kérdik, hogy vagyok és mesélni "kell" róla. Egyszerűen képtelennek érzem magam arra, hogy századszor is elmondjam, mi fáj, hol fáj és hányszor hányok és miért vagyok ilyen sápadt.Inkább érdekelne a mások élete, hogy picit…

Sokan mondják, hogy "Bántja a kicsi a nagyot? Hát szólj rá!"Nem kell rászólni, mert NEM BÁNTJA! A kicsi egy aranyos és én nagyon szeretem! Csak a gyomrom az, ami nem normális egészen! Fáj, émelyeg, hány, fáj, émelyeg, hány, fáj émelyeg, hány... megállás nélkül...…